A nagyüzemi sörfőzde után közkívánatra egy kisüzemi sörfőzdét látogattunk meg. És elkövettük azt a balgaságot, hogy mindössze egyetlen liter sört hoztunk haza. A tapolcai Stari sörfőzdében jártunk.
Az egész úgy kezdődött, hogy Starcsevics László, hírközlési technikus a taljándörögdi űrtávközlési állomáson kapott munkát, és mivel itt 24 órás szolgálat volt, egy műszak után két egész szabadnapja volt. És a szabadnapokkal kellett valamit kezdeni. 1992-ben a házi sörfőzés benne volt a levegőben. A házi sörfőzés múlt évtizedbeli aranykorának csúcsán több mint 500 serfőzde működött szerte az országban.
Starcsevics és apja a sörfőzés mellett döntöttek. A mintát az ország első házi sörfőzdéje, a tiszafüredi Jäger sörfőzde adta, ahol az Osterbrau nevű sört főzték. Tőlük rendelték meg a berendezést – 13 db 650 literes kondért, és a bajor típusú házisör receptjét.
Tapolca persze nem München, és amikor a kilencvenes évek elején először próbálkoztak szűretlen sör előállításával, a helyi sörfogyasztók arra panaszkodtak, hogy zavaros a sör. Ma már csak különleges kitelepülésekre – pl. Savaria fesztivál – készítenek ilyet. Régebben csináltak ír vörös sört is, amit állítólag egyáltalán nem lehetett megkülönböztetni a Kilkenny-től. Ezt nem volt alkalmam ellenőrizni, mert az alapanyag, a Red Malz beszerzése ma közelebbről nem részletezett nehézségekbe ütközik.
A kilencvenes évek végén, illetve az új évezredekben befellegzett a házi sörfőzdéknek. A nagy sörgyárak felvásárolták a piacot, a tőkeszegény vendéglátósoktól ma sem várható el, hogy ne csábuljanak el a nagy cégek kedvező ajánlataitól. A hajdani 500-ból, ma már csak alig 40 maradt talpon. Legelőször azok a sörfőzdék mentek tönkre, melyeknek nem volt saját italmérésük. Ők többé nem tudták eladni a sörüket. A Stari is csak úgy tud megélni, hogy egy régi kovácsműhelyből átalakított, tekintélyes méretű ivót tart fent, melyhez nagyon kellemes, körtefáktól árnyékolt kerthelyiség is tartozik.
Maga az üzem elfér 3 szobában, kb 50 négyzetméteren. Az első szobában három üst tartózkodik – ez a főzőtér. Az első a cefrefőző, ebbe kerül az egy főzethez elegendő 100 kg maláta, amit Szlovákiából szereznek be, miután kiderült, hogy a magyar malátát szállító nagyker azt a malátát adja el nekik, amit a laboratóriummal is rendelkező nagy sörgyárak a minőségi ellenőrzés során visszadobtak.
A második szobában 4 tartály áll, ezekben történik a fő érlelés kb. 10 fokon. Az élesztőt körülbelül minden második főzethez szerzik be, mert ezt tartósítani, etetni nem áll módjukban. A harmadik szobában ha jól emlékszem hat tartály áll, itt folyik az ászkolás, ami hetekig tart – ez az érlelés utolsó, leghidegebb szakasza. Az utolsó tartályba pedig a mobil szűrőberendezésekben megszűrt sör kerül, amit aztán szokványos alumínium söröshordókba fejnek.
Az üzem kapacitása napi 650 liter – ennyi egy főzet – de messze nem főznek minden nap. A Starit csak helyben lehet fogyasztani meg bizonyos kitelepülésen, a közeli kapolcsi fesztiválon pl. nem, mert az is el van adva valamelyik nagy sörcégnek. Illetve haza is lehet vinni – fél litert 140 forintért.
A palackozás jelenleg nem megoldott, de úgy tűnik, nemsokára erre is sor kerül, ugyanis a Stari a közeljövőben bér-sörfőzésbe fog. Egy nagykanizsai pincér – kőkemény Fradi-drukker -, Szabó Béla feltalálta a fehér habú zöld sört, de nem hajlandó elárulni, mitől zöld. Még Starinak se. Maga fogja idehozni a zöld anyagot és a sörmesternek csak adagolnia kell. És ehhez kell majd egy palackozót nyitni. Természetesen, amint lehet, ezt is megkóstoljuk, és előre nem fanyalgunk, mert az butaság.
Mivel kocsival voltam, ezért a konkrét kóstolást csak otthon ejthettem meg. Íme:
Az ajándékba kapott egyliteres műanyag flakonban áttetsző, nagyon világos aranyszínű folyadék van. A szaga nem igazán kellemes, kicsit sörgyári, lúgos. Habja szeszélyes, egyszer olyan, mint a sampon és sok, aztán meg alig van, és úgy folyik, akár a fehérbor. Az íze azonban hatalmas meglepetés. Nagyon friss, nagy erős, tiszta és napsütéses. Harmonikus és gazdag, intenzív és üde, majd nagyon komoly, igazi öblös, komlós keserűség, aztán elvékonyodik, és szigorú lesz, férfias és kemény, mintha ázott is volna benne komló, és úgy is végződik: hosszan elnyúlik a mesés komlóíz.
Starcsevics úr mondta is, hogy azért jó a házi sör, mert minden íz sokkal jobban érezhető, de nem tudtam, hogy gondolja: most már tudom. Tényleg külön van minden, csodálatos élmény, a borhoz mérhetően kalandos. Nagyon bosszús voltam, hogy hagytam magam hazaküldeni egy literrel.