A Fő utca számos kísértése közül a múltkori szomjas nyári estén éppen a Pater Marcus Apátsági Söröző szippantott be bennünket – vesztünkre.
Első ránézésre nagyon szimpatikus hely az Apátsági Söröző, olyan jó kis zsákutcában van, ami menedéket ígér a Fő utca porától és egy romantikus kis lépcsősorban végződik, ami utánozhatatlan hangulatot teremt. Az is elég vicces, hogy a söröző fedett teraszára nyíló ablakok mögött nem a söröző van, hanem egy koreai étterem.
A Silenusos bacchanália óta vigyázok a hirtelen belga-sör fogyasztással, ezért itt is óvatosan a Pater Marcus pilseni típusú sörével kezdtem, ami tisztességes alkotásnak bizonyult, a keserűsége férfias és emlékezetes, bár a szénsav fájdalmasan hamar eltávozott belőle, sajnos még azelőtt, hogy velem találkozott volna. Mint az köztudott, a sör nemcsak megnyugtat, de növeli a koncentrációs képességet és kitisztítja az elmét, és így felfrissülve mindjárt feltűnt egy-két érdekesség az étlapon. Például a kötelező sörturista-állomás, a félméter sör – azaz ötször egy deci kóstoló a legfontosabb csapoltakból - , amitől elsőre valahogy tartottam, talán pont a turista-jellege miatt, ám elismerem, nincs ennél jobb módja a sörkínálat gyakorlati áttekintésének. Hamar kiderült, hogy a félméter összeállítása nem variálható, tehát a már megkóstolt PM Pilsen kívül a PM Goldot, PM Darkot, egy flamand búzasört, és egy meggyes Kriek-et is meg kell kóstoljak, és nem igazán értettem, miért nem lehet azt csapolni nekem, ami érdekel, és miért mondják meg, hogy mit igyak. Aztán rájöttem, hogy ez egy olyan asszemblázs, melyben a legdrágább korsó sör áráért (1050Ft) veszel pár olcsóbb deci sört, ez persze lehet, hogy rosszindulat, de mégis olyan érzésem támadt, hogy a kíváncsiságomra felárat tettek. Ez a hozzáállás valahogy aztán meglátszott magán a sörön is, mert amikor megkaptuk a félméteres keskeny deszkát, melybe pohárhelyeket vájtak, akkor a kis poharakban álló színes folyadékokon már csak nyomokban látszott a hab, és mit tesz isten, tényleg döglöttek voltak, és így persze azt a hatást keltették, mintha csak félig volnának töltve, ez az attrakció tehát visszafelé sült el.
Közben azon is elgondolkodtam, hogy ki lehet Pater Marcus, és hol főzik ezt az amúgy tisztességes - sőt jó – sört, amiből van Pils is meg Gold is – ez játssza a belga sör szerepét (curacao, koriander, jellegzetes belga recept), mert az egész valahogy nem tűnt valóságosnak. Otthon utánanéztem és persze az internet nem ismer semmiféle Pater Marcust, olyat meg végképp nem, aki 1156-ban megunta volna a Pápai Állam fényűző életmódját, és négy év vándorlás után megalapította volna apátságát a mai belgiumi Damme területén, a nem-létező Moer-Cerchun forrás mellett. A személyzetből annyit azért sikerült kiszednem, hogy ez egy kereskedelmi forgalomban nem létező sör, Belgiumban főzik, és hordóval érkezik az Apor Péter utcába, de hogy melyik nagy sörgyár főzi, azt nem tudták megmondani. Lehet úgy dolgozni egy belga sörözőben, hogy sosem kérdezed meg, milyen sör is az, amit mérek? Nekem ez az egész kicsit zavaros, de ha valaki tudja a megfejtést, ne kíméljen!
A félresikerült félméter tapasztalatai alapján kértem még egy Pater Marcus darkot, ami rendben volt, meg egy túl édes Tripel Carmeliet-t, majd visszatértem az eredeti Pilshez, mert tulajdonképpen messze az ízlett a legjobban, ráadásul megérkezett a Csípős Csirkeszárny is, ami könyörtelenül inni kívánt, és nem valami sűrű cukros lét, hanem üdítő keserű pilset és sokat. A csirkeszárny maga nem volt éppen csípős, a kapszaicint a szárnyak közt trónoló paradicsomszósz szállította. Nem volt valami kifinomult étel.
A sült tintahalkarika annyira ruganyos volt, és annyira külön élt a saját rántásától – mert sült létére bundát is kapott -, hogy villa hatására ledobta azt magáról, mint vedlő gyík a bőrét. Csalódás. Ráadásul drága is volt.
Pater Marcus Apátsági Söröző
1011, Bp. Apor Péter u. 1.
Folyékony Kenyér nagyobb térképen való megjelenítése