Bocs, de megint lecsúsztam Robert Burns szülinapjáról (jan. 25), sosem lesz belőlem rendes skót gyerek, de hagyjuk a kulturális vonatkozásokat, lássuk a sört.
Az üvege nem elég szép, valahogy súlytalan, színtelen, nem meggyőző. Kitöltve a színe szép vöröses, meleg barna, mint valami nehéz erdei mézé, habja piszkosfehér, szépen fejlődik, de hamar elmúlik. Az illata karamellás, szilvás, szőlős sörillat.
A korty nagyjából megfelel a várakozásoknak, de van benne egy nagyon kellemes meglepetés. Ott van benne az a csodás angol-ales gyümölcsíz, mintha lenne egy ilyen gyümölcs pedig nincs, ami a Fullersben sokkal kifejezettebben van ott. Egyszerre friss, citrusos, zöld, mégis süteményes, karamelles: kiwis-lime-os pie vajas tésztában, komlócukorkával megszórva.
Mégsem vagyok teljesen oda ettől a sörtől, mert érzésem szerint a közepes-gyenge test a fent említett izgalmakat nem hagyja teljesen kifejlődni. Mindazonáltal tisztában vagyok vele, hogy az efféle könnyű pubba való ivósörnek hosszú hagyománya van az angolszász világban, de valahogy arra gondoltam, ha ez afféle szülinapi sör, akkor ez majd egy kicsit ütősebb lesz. Hát nem.
Megvan benne továbbá az a nem kifejezetten kellemes, max érdekes szúrós, felföldi savanyúság, ami a többi Belhaven sörben is felfedezhető. Mindazonálatl kellemes innivaló, laza, kicsit bizonytalan, néha egészen elmúlik az íze, mintha sok lenne benne a víz, néha pedig kibomlik a Fullers féle gyönyörű komlóíz, illetve a kiwis-lime-os pie ízvilága.