Ha kocsival megyek külföldre kirándulni, akkor minimum egy rekesz sört hozok haza, amit aztán otthon soha nem sikerül a kívánt alapossággal feldolgozni - azaz elosztogatom, felhörpintem, és csak egy kis részét vetem tudományos vizsgálat alá. Legyinthetnénk is rá, de nekem fáj az információveszteség. A krakkói túrán zsákmányolt söröknek is csak egy kis részét sikerült viszonylag tudományos alapon megvizsgálni. Ezek következnek most.
Lubuskie Zielone
Persze teljesen nyilvánvaló, hogy szar lesz, majd akkor izgulok rá egy zöld sörre, ha kifizettem érte 5000 forintot, addig rezignáltan töltögetem, kísérleti jelleggel. Viszont a színe szép, meg kell hagyni. Mentaszirup, vagy bármi más, söringert nem kelt. Az illata letaglózó – lengyel alkoholistaszag – azt gondolnánk, hogy az alkoholizmus szaga univerzális, de ebben tényleg azonosítok valami brutálisan lengyeleset, végtelen szocreál önkiszolgáló kantinok levegőjét egy iparvárosban, a háromszög alakú bézsszínű bakelittálcán elnyomott csikk alattomosan fejfájdító aromáit.
Az íze persze borzastó – édes és kellemetlen, de legalább nem undorító. Gumicukorszerű, de nem éri el a kóla élvezhetőségi szintjét, egy osztrák radlerrel meg pláne nem tud versenyezni. Amúgy nem is akar, mert 4,2%-a alkohol. Döbbenet, hogy ezt a szart is a Browar Witnica főzi, mely főzdének pedig nem egy világbajnok söre is van.
Pivo na miodzie gryczanym
Szép sötétbarna színe van, folyékony lakkozott fa, végül meglepő módon szinte fekete lesz. Mivel a mézsört már leírtam, ettől sem várok sokat, és csak azért vettem meg, mert előtte letárgyaltam, hogy ez nem olyan, mint a többi. Ez igaz is. Erős erdőíze van – torkonszúr a fenyőtoboz, csípős, és kiszámíthatatlan, mintha csak leszakítottál volna valamit egy útszéli bokorról, és fantasztikus mély erdei-méz aromája van, ami azonnal eszembe juttatja a Balti tengert prémgallérként ölelő sötét fenyősávot, és azt a csupor betonkemény sötétbarna mézet, amit egyszer egy észt szigetről – Hiuumáról – kaptam ajándékba, és elfogyott, mielőtt betelhettem volna az ízével.
Sörnek talán nem a legjobb, de ez a bódító sötét méz ez valódi misztikus anyag, amit egyszer mindenkinek kóstolnia kellene.