Van egy olyan érzésem, hogy a Mikkeller sörök ízei üvegenként is változnak. Ezt a GIPA-t a GBBF-n szúrtuk ki, mint egy viszonylag olcsó Mikkeller üvegest. Hárman osztozunk rajta és varázslatos mosolyokat csalt a kóstolók arcára, mind egyetértettünk benne, hogy tökéletes és zseniális szőlőíze van. Szupertraubi.
A Mikkeller vándorfőzde Drikkeriget nevű sörkereskedő számára főzött söre szép narancsszín folyadék, laza, lendületes fehér habbal. Az illata mindenekelőtt kekszes édes, hozzá némi nehezen meghatározható üde és csípős gyümölcsillat társul.
A fesztiválon érzett traubi-íz most nem agyon jelentkezik, bár némi szőlősség azért tetten érhető. Közepesen testes, a gyümölcsízek csak egy szűk kis helyen férnek el, mielőtt a komló átvenni az irányítást. Nehéz beazonosítani, talán aszalt barack, vagy valami más sűrített, szinte csípősen édes valami.
A GIPA annyit tesz, German IPA, mert ez egy német-komló koncept sör, Tomahawk és Tettnang került bele. Érezhető, hogy a sörfőző megpróbálja visszafogni ezeket a durva ízű komlókat, de sajnos csak ideig-óráig sikerül neki. Harmadik, negyedik kortynál elönti a nyelvet a kakaóporkeserűség, ami nem rossz, de mintha kicsit érzéketlenül csapná földhöz a finom gyümölcsösségeket. Ezeknek a németeknek nincs modoruk. Gondolom a zabpehely is azért került bele, hogy a selymesebb test tovább rejtegesse a komló farkasfogait. Végül nem bizonyult annyira izgalmas sörnek, mint amennyire a GBBF-n tűnt, de azért iható volt.