Múlt héten Katalóniában kóstolgattam a kézműves söröket és egyszer csak ijesztő érzés lett rajtam úrrá: a nagyüzemi sört már nem lehet meginni, a kisüzemit meg még nem lehet meginni. A katalón sörfőzdék jó része ott tart, ahol mi is tartottunk három éve. Vad kísérletezgetés, ízvadászat, túlzások és igen lanyha figyelem az átlagfogyasztó igényeire, kevés tapasztalat a sörök tökéletesítése terén. A környezet azonban pechükre egész más. Míg nálunk a közepesen jó, de ízgazdag kisüzemi sörök is nagy sikert arattak, ott ezzel a teljesítménnyel nem igazán lehet messze jutni, maximum a katalán nemzeti öntudat farvizén.
Az ok igen egyszerű: a magyar átlagfogyasztó nem igazán jut hozzá jóízű dolgokhoz a mindennapi életben, míg a katalán átlagfogyasztó a világ legjobb sonkáit, sajtjait, paradicsomjait, olajbogyóit, kolbászait, halait eszi nap mint nap – tehát az általános gasztronómia fejlettség szintje sokkal magasabb. A katalán piacok és éttermek ízorgiái közepette nehezen tud labdába rúgni egy közepesen összerakott, ízekkel teletolt kísérleti kézműves sör.
Barcelonában kicsit persze jobb a helyzet. Kevesebb a főzde és több a jó sör. Akárcsak Berlinben, az egyik első főzdét ideszármazott amerikaiak alapították – ez az Edge Brewing. Nekem egy másik főzdével sikerült intimebb kapcsolatba kerülnöm – a Tibidabo pár hónapja nyitott, és a Barcelona fölé tornyosuló hegyről és az arról elnevezett vidámparkról kapta a nevét. A főzde új, de a tulaj és a sörfőző nem úja szakmában. A tulaj évek óta sörrel kereskedik, a főzőmester pedig az amerikai Avery sörfőzdéből igazolt át. Ennek ellenére a klasszikus amerikai komlós stílusokban – IPA, APA, stb – még fejlődniük kell, miközben a Framwit (epres witbier) és a MangoCuya (mangós-maracujás sour ale) már most telitalálatok.
Az biztos, hogy a magyar sörfőzésnek ebben a pillanatban lenne mit mutatnia a spanyolnak, ahol tőlünk egy-két ével lemaradva keresik az útjukat, úgy gasztronómiailag, mint kereskedelmileg.
Designban viszont inkább mi tanulhatnánk tőlük: itt van pl. ez a csodás vászoncímkés alkotás egy sima supermercadóból.
És a nagyüzem is tud mit mutatni: megkérdőjelezhetetlen elegancia az Alhambrától – semmi címke csak egy mélynyomott üveg.
És végül a kedvencem – egy gironai kávézó hűtőjében vizsgálgattam az üveges kínálatot, amikor szembejött EZ. Először azt hittem, hogy valaki a hűtőben fejeltette a köptetőjét, de aztán megtaláltam a többi példányt is. La Calavera Medical Stout – fojtogatóan sűrű, komplex és édes stout!